Egy kis leírás néhány halról:


Némó,Pizsi,Korál/Nemo,Marlin,Coral

Faj: Bohóchal
Latin név: Amhiprion ocellaris
Angol név: Clown fish
A bohóchalaknak kb.30 faja létezik. Pl.:Amphiprion akallopisos, Amphiprion bicintus, Amphiprion ahindyos, Amphiprion allardi, Amphiprion chrysogaster, Amphiprion fuscocaudatus, Amphiprion higripes, Amphiprion latezonatus, Amphiprion sandaracinos, Amphiprion melanopus, Amphiprion melanopus, Amphiprion ephippium, Amphiprion frenatus, Amphiprion clarkii, Amphiprion ocellaris, Amphiprion percula, Amphiprion tricinctus, Amphiprion polymnus, Amphiprion sebae, Amphiprion perideraion Konkrétan az Amhiprion ocellaris -ról kaptok leírást.
Fellelhetõség: Nyugat Indopacifikus térség, Malajzia, Ausztrália, Thaiföld, Singapur, Indonézia.
Napfényes zónában találhatók (30000-50000 lux), 1-5 m mélységben. Külsõleg fellelhetõ nemi különbségek: a nõstények nagyobbak, mint a hímek. Természetes körülmények között csapatosan élnek, egy anemónában a csapat 1 nõsténybõl, és sok hímbõl áll. Barátságos halak, egymással szemben sem, más élõlényekkel szemben sem agresszívak. Ebbõl következõen könnyen társítható bármivel, feltételezve, hogy az nem veszélyes rá. Viszonylag „strapabíró” hal, jól tûri a szennyezet vizet is. A szállításra viszont érzékeny, ezért ott körültekintõen járjunk el, és a lehetõ legrövidebb ideig szállítsuk. Akváriumi körülmények között gyorsan aklimatizálódik, hamar megismeri gondozóját. Etetése nem okozhat gondot, némi szoktatás után szinte mindent elfogad, még a lemezes tápokat is. Az akvárium minden szintjén mozog. Akváriumi körülmények között megvannak anemóna nélkül is, de természetes viselkedésük, és pompájukat, csak akkor mutatják, hogyha van anemónájuk. (tengeri rózsa) Kompatíbilis anemónák: Heteractis magnifica, Stichodactyla gigantea, Stichodactyla mertensii
Azon kevés tengeri akváriumi hal közé tartozik, mely akváriumi körülmények között is szaporodik, és kereskedelmi szempontból is jelentõsen tenyésztik.
Könnyen beszerezhetõ, ára a mérettõl függõen átlagosan 2500-6000Ft között van. Kezdõknek ajánlható halfaj, könnyû tarthatósága miatt.
Akvárium: minimum 110L és 80 cm hossz (közepes vízmozgás)
Sósûrûség: 1,020-1,024 g/cm³
Vízhõmérséklet: 24-26 fok
Kifejlett méret: 10 cm
pH: 7,8-9
Vízkeménységi fok: 8-11 ^onk

Szenilla/Dory

Faj: Kékpalettás doktorhal
Latin név: Paracanthurus hepatus
Angol név: Regal Blue Tang
Elõfordulnak Indiai- és Csendes-óceán, Kelet-Afrikától Japánig, a déli Nagy-Korallzátonyig és a Line-szigetekig Hawaii-tól délre. 10-40 méteres mélységben. Napfényes zóna (30.000-50.000 lux) körül. Egy nagyobb, tágasabb medencét igényel, ahol tud úszni és elegendõ algát talál magának. A fiatal halak búvóhelyeket igényelnek, amik a Pocillopora eydouxi korallokéra emlékeztetnek és ilyenkor csapatban is tarthatjuk õket. Sok fényt igényelnek, nagyon tiszta vizet és némi áramlást. Érzékenyek az ektoparazitákra. A kifejlett példányokat célszerûbb egyedül tartani. Hosszú évekig élhetnek, amíg biztosítani tudjuk számukra a szükséges algát táplálékul. Abolút békés hal. Eredeti élõhelyükön az eleségük zooplankton, az akváriumban élõ kisgarnélákat fogyasztanak, mint pl. mysis, de minden más felhõben kavargó eleséget is, mint pl. enchytrea, grindál és pelyhes eleség. Növényevõ, de elfogadja a húsos és a mesterséges táplálékokat is kiegészítésként. Emelett kapjon algát,magasabb rendû zöldalgákat, a microalágkat, cyanobaktert, kovamoszatokat nem. S kaphat még fejes salátát is. A tiszta, áramlásban gazdag külsõ zátonyteraszok lakója. A növendékek a nemi érettség eléréséig rajban úsznak 1-2 méterrel a Pocillopora eydouxi korall telepe fölött. Veszély esetén a koralltõhöz menekülnek és szorosan a korallágakhoz simulnak. A kifejlett példányok egyedül élnek. Akváriumi körülmények között célszerû egyet tartani belõle. Tisztogató hal vagy garnéla tartása javasolt mellette. Ivari különbségek nincsenek. Szaporodása, tenyésztése nem ismert. Ügyeljünk arra, hogy ez a halfaj extrémen érzékeny a stresszre, és szinte azonnal jelentkezik nála a darakór, ezért a szállítását mindenképp sötét zacskóba intézzük el. Olyan akváriumba tegyük, ami már beállt és nem kell belenyúlkálnunk gyakran, hogy ezzel se zavarjuk. Tisztogató hal vagy garnéla tartása javasolt mellette. Viszonylag ritka faj, ami csak néhány helyen fordul elõ, melyek megfelelnek az igényeinek de elég népszerû hal. Ára a mérettõl függõen 6000Ft - tól felfelé. Mivel ragyogóak a színei és fiatal korában jól tartható akváriumi körülmények között, így intenzív a befogása. Ritkaságuk és könnyû befoghatóságuk a teljes lehalászás veszélyét hordja magában, tudatosan figyelni kell rá, hogy soha ne az összes példányt fogják be egy-egy koralltõ körül. Kezdõ akvaristáknak fél éves tapasztalatszerzés után ajánlott.
Akvárium: 280L és 150 cm hossz (gyenge – közepes vízmozgás)
Sósûrûség: 1,020-1,025 g/cm³
Vízhõmérséklet: 25-27 fok
Kifejlett méret: 30 cm
Ph: 8,1-8,4
Vízkeménységi fok: 8-12 ^onk


Bubi/Bubbles


Faj: Sárga doktorhal
Latin név: Zebrasoma flavescens
Angol név: Yellow tang
Fellelhetõsége Hawaii, Japán, Indonézia, Nagy korallzátony. Viszonylag könnyen tarható, kellemes megjelenésû hal. Ovális, élénksárga teste van. Rendelkezik a doktorhalakra jellemzõ farok tövi tüskével, mely védekezõ szerepet tölt be. Vegetáriánus-mindenevõ életmódú, a fagyasztott rákokon, Artemián és lemezes haleleségen kívül mindenképp biztosítsunk számára növényi planktont, algákat is. Bár a zászlóshalak húsos eleséget fognak enni a többi hallal együtt, amelyek az akváriumban vannak, fontos, hogy bõséges kínálat legyen nekik tengeri moszatokból és algákból. Ez erõsíti az immunrendszerüket, csökkenti az agresszivitásukat, és javítja az általános közérzetüket. Felkínálhatunk szárított tengeri moszatot odakötve egy kõzethez, vagy használhatunk salátacsipeszt is, és etessük meg legalább háromszor egy héten. A tengeri fû, a tengeri saláta mind alkalmasak az etetésére, és a tartásuk nagyon egyszerû. Társas, de kisebb halakkal szemben határozott megjelenésû. Agresszív a saját fajtájának irányában, vagy a zászlóshalakkal általában, és legjobb akváriumonként csak egyet tartani belõle. Ha egynél többet tartunk belõle, akkor azokat egyszerre szoktassuk be. Tartható korallos akváriumban s gerinctelenekkel is. Természetben mindig nagy csapatokban láthatjuk õket. Érzékeny a víz jellemzõinek változására. Beszoktatás idején naponta többször etessük.
Akvárium: 200L
Sósûrûség: 1,020-1,025 g/cm³
Vízhõmérséklet: 24-27 fok
Kifejlett méret: 14-18 cm
Ph: 8,1-8,4
Vízkeménységi fok: 8-11 ^onk


Csõr/Tad


Faj: Aranysárga csipeszhal
Latin név: Forcipiger flavissimus
Angol név: Long nosed butterflyfish
Elterjedése Hawaii, Nagy korallzátony. Változatos táplálás javasolt, állati eredetû fehérjéket is kapjon. Ára mérettõl függõen 6000 tõl felfele. Õ egy közepes odafigyelést igénylõ hal. Másik halakkal szemben békés természetû. Ajánlott õket, szín, minta és alak szerint tartani, elõnyösebb ha egyformákat tartunk.
Akvárium: 200L
Sósûrûség: 1,020-1,025 g/cm³
Vízhõmérséklet: 22-27 fok
Kifejlett méret: 22 cm
Ph: 8,1-8,4
Vízkeménységi fok: 8-12 ^onk


Hypo/Gurgle


Faj: Királygramma
Latin név: Gramma loreto
Angol név: Royalgramma
Fellelhetõsége a Karib tenger. Békés természetû hal, könyen tartható de területét fajtársaitól agresszívan védi. Testének elülsõ felén lila színû, mely sárga színbe megy át, hátúszóján fekete pötty (szemfolt). Kitûnõ választás szirtes akváriumba. Kisebb méretû akváriumba csak egy példányt tartsunk. Természetes élõhelyén a mélyebb vizekben található meg. Sok barlangos, búvóhelyes szirtet igényel. Nem szereti az erõs fényt. Garnélákkal ne nagyon tartsuk együtt, mert húsevõ és megeheti azt. Ha egy pár egymásra talál, akkor együtt járják be a szirten található vadászterületüket. Kergetõzésükkel, bújócskájukkal is fenséges látványt nyújtva a nézelõdõnek. Kezdõknek is nyugodtan ajánlható faj.
Akvárium: 120L
Sósûrûség: 1,020-1,025 g/cm³
Vízhõmérséklet: 23-27 fok
Kifejlett méret: 7 cm
Ph: 8,1-8,4
Vízkeménységi fok: 8-11 ^onk


Süke/Bóka;Deb/Flo


Faj: Nagy Poroszhal
Latin név: Dascyllus melanurus
Angol név: Black and White Humbug
A kezdõ tengeri akvaristák körében nagyon elterjedt, könnyû tarthatósága miatt. Jól tûri a kezdetekkor felmerülõ problémákat, úgy is, mint magas nitrát szint, foszfát jelenléte. Mivel elég agresszív a viselkedése, ezért inkább egyedül tartsuk. Általában minden eleséget szívesen elfogyaszt, sõt inkább habzsolja az akváriumba juttatott eleséget. Sokszor elkergetve a tõle jóval békésebb és akár nagyobb halakat is. Éppen ezért gyorsan fejlõdik. Ha ilyen halat tartunk, figyeljünk oda az etetésnél a békésebb halakra, mivel megeszi elõlük is az eleséget. Ha az akváriumból szeretnénk kifogni, érdemes halcsapdát alkalmazni, mert hálóval a szirt kiszedése nélkül, szinte lehetetlen feladat. Élõhelyükön nagy csapatokban élnek. Könnyen beszerezhetõ.
Akvárium: 120L
Sósûrûség: 1,020-1,025 g/cm³
Vízhõmérséklet: 23-27 fok
Kifejlett méret: 9 cm
Ph: 8,1-8,4
Vízkeménységi fok: 8-11 ^onk


Jacques


Faj: Tisztogató rák
Latin név: Lysmata amboinensis
Angol név: Cleaner shrimp
Halakkal, korallokkal teljesen társítható bármely fajjal, másfajta garnélákkal inkább csak nagyobb akváriumokba vegyítsük, mert nem hagyja táplálkozni õket. Fajtársival gyönyörûen megvan együtt. Táplálkozása hús/dögevõ, maradékeltakarító. Származási hely Indiai-óceán, Csendes-óceán déli része, Vörös tenger. Igényel búvóhelyet, ahova erõs fényben vagy napközben el tud bújni, ill. vedlés alatt rejtõzködni tud. Ha lágykorallos medencébe tartjuk, nem árt egy kis jódpótlás, hogy egészséges legyen az új páncélja vedléskor. Elég gyakori, legtöbb helyen van. Ára 4500-7500 Ft szintén hely/szerencsefüggõ. 3 hetente vedlik. A garnélák betelepítésénél nagyon fontos, hogy lassan szoktassuk õket az új vízhez. Sokkal kényesebbek a víz változásaira, mint a halak, ezért szoktatásuk min. 15-20 perc legyen. (a saját vizüket vödörbe, egy levegõcsövet megszívunk, elszorítjuk annyira, hogy csak csöpögjön, és telecsöpögtetjük a vödröt az aki vizével. Ezután hálóval az akváriumba. Nem elõnytelen, ha a halakat etetjük, miközben betesszük a garnélákat, így nem figyelnek rájuk és nem csipkedik meg õket.) Késõbb ilyen gond nem lesz. Nagyon élénk garnélafaj, könnyen megszelidül, kézbõl is eszik. Heti 1X etessük viaszlazaccal, a többi kaját megtalálja magának az akiban. Ne ijedjünk meg, ha betelepítés után másnap reggel egy döglött garnélát találunk az aljzaton, az csak a páncélja, stressz hatására mindig levedlenek.
Akvárium: 100L
Sósûrûség: 1,021-1,024 g/cm³
Vízhõmérséklet: 25 fok
Kifejlett méret: 8 cm
Ph: 7,5-8,5
Vízkeménységi fok: 6-10^onk


Lufi/Bloat


Faj: Kis sünhal
Latin név: Diodon holacanthus
Angol név: Pufferfish
Eredeti élõhely Nyugat-atlanti-óceán, Kelet-atlanti-óceán, Dél-Afrika, Vörös-tenger,Nyugati indiai óceán, Csendes-óceán. Csípkedheti a kisebb halakat, gerincteleneket és rákféléket eszik. A doktorhalak és ajakoshalak jó társak lehetnek. Bármi kisebb a sünhal eledelévé válhat. Szeretnek rákféléket enni, de a fagyott húsos tengeri kockák sokkal jobbak, mint a friss garnélarákok kicsi darabjai . Kapjanak hetente párszor fagyasztott züldséget, és lemezes haltápot, vitaminként. Fõleg gerincteleneket eszik. érdemes egy példányt tartani ha már nagy, mert fehérje forrásnak tekinti a kisebb egyedeket. Étrendjének krillt, algákat, és különféle garnélarákat is kell tartalmaznia. Élettartama 5 év vagy hosszabb. A sünhalfélék a világ trópusi tengereiben fõként korallzátonyokon élnek. A tengeráramlatok olykor a mérsékelt égövi tengerekbe is elsodorják õket. A sünhalaknak nemigen van gazdasági jelentõségük, csak az emléktárgykészítõk tevékenysége fenyegeti õket. Japánban a sünhalakat csemegének tartják.A sünhalfélék hossza többnyire 30 centiméter, maximum 90 centiméter. A tüskék hossza legfeljebb 5 centiméter. Legtöbbjüknek világos az alapszínük, és sötét foltok díszítik. Fejük lekerekített, az ajak csõrszerûen elõredomborodik. Mindkét állkapocsban egy-egy szilárd fogazott lemez ül, melyekkel a hal korallágakat harap le a zátonyról, vagy darabokat tör le a kagylóhéjból. A pikkelyekbõl módosult tüskék egyes fajoknál merevek, míg másoknál mozgathatók. Úszóik kicsik és gyengék. A sünhalak rossz úszók, és tehetetlenek a tengeráramlatokkal szemben. Ennek ellenére élénken és ügyesen mozognak a vízben. Rezgõ uszonyaikkal bárhova elmanõvereznek. Ha nem fenyegeti veszély, a sünhalak ernyedt tüskéi szorosan a testükre simulnak. Ha megzavarják, a halak csaknem pukkadásig teleszívják a gyomrukat vízzel. A sünhalfélék, a bõrükben és a májukban méreganyagot termelnek. A sünhalfélék magányosak, és általában a korallzátonyokon élnek. Táplálékuk puhatestûek, korallágacskák és soksertéjû gyûrûsférgek.
Akvárium: 380L
Sósûrûség: 1,020-1,025 g/cm³
Vízhõmérséklet: 25-28 fok
Kifejlett méret: 30 cm
Ph: 8,1-8,4
Vízkeménységi fok: 8-12^onk


Protkó/Bruce


Faj: Nagy Fehér Cápa
Latin név: Carcharodon Carcharias
Angol név: White Shark
A nagy fehércápa ( Carcharodon carcharias, Linné, 1758 ) rendszertanilag a heringcápaalakúak rendjébe ( Lamniformes ), és ezen belül a heringcápa-félék családjába ( Lamnidae) tartozik. A családba – a tudomány jelenlegi ismeretei szerint – a nagy fehérrel együtt öszszesen öt faj sorolható. A család valamennyi tagja a legmagasabban fejlett húsevõ cápák közé tartozik. A nagy fehér legelsõ képviselõi kb. ötmillió évvel ezelõtt, a miocén idõszak végén jelentek meg a Csendes-óceán észak-keleti területén. A nagy fehércápa, mint a Carcharodon nemzetség egyetlen ma is élõ fajának közvetlen õse, a legnagyobb valószínûség szerint egy, az Isurus nemzetségébe tartozó kihalt makó, az Isurus escherii volt. A valaha élt legnagyobb, 15-17 méteres testhosszúsággal, és 30-40 tonnás testtömeggel rendelkezõ heringcápa féle, az óriás fogú cápa ( Carcharocles megalodon ) kihalását követõen, kb. 2 millió évvel ezelõtt, a nagy fehér a tengeri tápláléklánc csúcsára került. A nagy fehér rendkívül fejlett érzékszervekkel rendelkezik. A szaglóhám, az orr ( rostrum) két, egymással szimmetrikus nyílásában elhelyezkedõ kemoreceptorai a vért és a hormonokat akár 1 milliószoros hígításban is érzékelik. ( Az agy 32%-át a szaglóközpont alkotja!) A szem szintén magasan fejlett. Anatómiai szerkezete sokkal jobban emlékeztet az emlõsök, mintsem a csontoshalak szem szerkezetére. A nagy fehér szeme a teljes színkép érzékelésére képes. A szemfenéken található fényvisszaverõ réteg, a tapetum luceum, a macska szeméhez hasonlóan képes összegyûjteni a gyenge fényt, így a sötétben sokkal jobb a látása, mint például az emberé. A halak világán belül csak a nagy fehér alkalmazza – a ragadozó fogascetekhez hasonlóan – a víz feletti észlelés ( az angol szakirodalomban: spyhop ) technikáját, a felszínen menekülõ zsákmány felderítésére. Szintén egyedülálló tulajdonsága, hogy képes a szemét a levegõnek a víztõl eltérõ törésmutatójához adaptálnia, így a víz felszíne fölé tekintve is éles képet lát. A zsákmányszerzés legfontosabb eszköze az álkapocs, illetve a fogazat. Az epidermát borító placoid pikkelyekbõl, az ún. bõrfogakból alakul ki a félelmetes fogazat, más cápafélékhez hasonlóan. A felsõ álkapocsban 26 lapos, háromszög alakú fûrészezett szélû fog, míg az alsó álkapocsban 24 keskenyebb koronájú fog található. A harapás 1 cm2-re kifejtett maximális nyomása 1,6 tonna! Teste robosztus felépítésû, torpedószerûen megnyúlt. Egy magas, jól fejlett háromszög alakú hátúszóval, és egy rendkívül kicsi második hátúszóval rendelkezik. Mellúszói hosszúak, sarló alakúak, alsó oldalukon egy-egy fekete folttal. A farokúszó más cápafajoktól eltérõen csak igen enyhén aszimmetrikus ( heterocerk), ami a nagy sebességgel történõ úszáshoz történt adaptációnak tekinthetõ. ( A nagy fehér rövidtávon képes meghaladni az 50 km/órás sebességet.) Csak a heringcápákra, így köztük a nagy fehérre jellemzõ, hogy testhõmérsékletüket képesek egy, az ún. vörös izomzatban lévõ vér-cirkulációs rendszer, a rete mirabilis segítségével a környezõ víz hõmérsékleténél állandó jelleggel 8-12 C fokkal magasabban tartani, az agy, a szemek, és a szív körüli testtájon. Ezért hûvös vízben is aktívak tudnak maradni. Belsõ megtermékenyítéssel szaporodik, eleven szülõ. Tizenkét hónapos vemhességet követõen 2-10 ivadékot hoz világra. Az újszülöttek testhossza 120-150 cm. A hímek ivarérettségüket kb. 2,8 méteres testhossznál, a nõstények 3-3,2 méternél érik el. A hímek maximális testhossza 4-4,5 méter, a nõstényeké 5,2-6,4 méter. Élettartamuk mintegy 50-60 év, a kifejlett példányok testtömege 1,5-2,6 tonna. A nagy fehér zsákmányának összetétele szorosan összefügg az egyed életkorával. Az újszülöttek egészen addig, amíg testméretük el nem éri a két méteres hosszúságot, elsõsorban kisebb csontoshalakat zsákmányolnak. A két és három méter testhosszúság közötti életperiódusban méretesebb csontoshalakat, így többek között tüskés makrélákat ( Carnagidae ) különbözõ tonhal-féléket ( Thunnus sp.) és kardhalat ( Xhipias sp.) prédálnak. Csak amikor már teljesen kifejlõdtek, térnek át a melegvérû zsákmányra is, a kisebb fogascet-félékre ( Odontoceti ) és az úszólábúakra ( Pinipedidae ), de elejtenek más cápafajokat is. ( Egyéb cápafajoktól eltérõen, a nagy fehércápáknál nincsen kannibalizmus.) A nagy fehércápa világszerte elterjedt a mérsékelt égövi tengerekben. A hûvösebb vizet kedveli, leginkább a 12-19 C fok közötti vízhõmérsékletet preferálja. Az idõs, és általában magányos példányok jóval ritkábban, de a trópusi vizekben is elõfordulnak. Az öt legfontosabb terület ( az ún. radiáns pont ) ahol viszonylag népesebb nagy fehércápa populációk találhatóak, a Csendes-óceán észak-keleti partvidéke, az Alaszkai-öböltõl Mexikóig, a dél-keleti pacifikus terület, elsõsorban Chile partvidéke, az Atlanti-óceán észak-nyugati vizei Új-Foundland-tól New Jersey-ig, Dél-Afrika partvidéke Namíbiától Mozambikig, Dél-Ausztrália és Új-Zéland partvidéke, valamint a Földközi- tenger ( beleértve az Adriát is ). A faj hiányzik a Vörös-tengerbõl és a Perzsa-öbölbõl is. A legújabb kutatások szerint szociális faj. Valószínûleg, hogy az életkortól függõen, idõszakosan kisebb összetartó csoportokat hoznak létre, amelyben az egyedek között alá-fölé rendeltségi kapcsolat érvényesül. Bonyolult testbeszéd jelekkel kommunikálnak, és a legfrissebb megfigyelések szerint képesek koordinált, csoportos vadászatra is. Igen kíváncsi,különösen érzékenyen reagál a szokatlan zajokra, atipikus víz alatti lökéshullámokra, mint például a hirtelen, hadonászó mozdulatok keltette lökéshullámokra, a víz paskolására, a palack kocogtatására, a shaeker rázására, tompa dörrenésekre, nyikorgásra stb. Az emberre nézve potenciálisan a legveszélyesebb cápafaj. A búvárok számára is magas kockázati tényezõt jelent a nyílt vízben, ezért a megfigyelése igazán csak ketrecbõl tekinthetõ biztonságosnak. Nagy fehércápát a legjobb feltételek mellett és a legnagyobb mennyiségben Dél-Afrikában, és a mexikói Guadalupe-szigténél tudunk észlelni. Ezen kívül egyedül Kaliforniában és Dél-Ausztráliában adódik még lehetõségünk nagy fehérrel merülni, szervezett körülmények között

Záp/Anchor


Faj: Makó cápa
Latin név: Isurus Oxyrinchus
Angol név: Mako Shark
A második leggyorsabb hal a földön a Tonhal után! Megközelítoleg 88 km/h sebességgel képes úszni. Hosszúsága kb.: 1.5 m - 4 m. Gyakorlatilag mindenevo, de rendszerint nagyobb halrajokra támad és onnan választja ki áldozatát. Testének homérsékletét képes magasabban tartani az ot körülvevo környezet homérséleténél. A trópusi tengerekben szeret egy kicsit mélyebben úszni mivel a huvösebb homérséletet kedveli. Világszerte megtalálható mérsékelt és trópusi tengerekben egyaránt. A nyílt óceánt részesíti elönyben - a felszíntol a viszonylag mélyvízig - valamint ritkábban, de a part menti részeken is megtalálható. Ezeken a helyeken kívül gyakran felkeresi a forgalmas kikötoket is ahol könnyu táplálékhoz juthat a hajokból kidobott ételek és a halászok által fogott heringek, szardíniák, tokehalak által. A kicsinyekre már az anyaméhben jellemzo a kannibalizmus. Az anya kb.: 10-12 félméteres hosszúságú utódokat hoz a világra.

Pöröly/Chum


Faj: Pöröly cápa
Latin név: Sphyrna zygaena
Angol név: Hammerhead Shark
A nagy pörölycápa az Atlanti, a Csendes és az Indiai óceánok meleg vizeiben honos ragadozó. Koponyája kalapács alakú aminek a két végén helyezkednek el szemei. Hawaii kutatók szerint ennek segítségével az e lektromos erõterek változását érzékeli. Orrnyílása a patkó alakú szája elõtt található. Felül szürkésbarna alul fehéres színe van. A koponyájában taláható érzékszerv segitségével a homok alá elbújt élõlények szivverését is képes érzékelni. Szemüket harmadik szemhéj, átlátszó pislogóhártya is védi a sérülésektõl és mivel távol van egymástól és hólyagszerû, 360 fokos látást biztosít neki. Érdekessége az is, hogy elevenszülõ. Floridában egy állatkertben utódot hozott létre egy nõstény pörölycápa "szûznemzéssel", anélkül hogy hímmel találkozott volna. Polipokkal, kisebb nagyobb halakkal, rájával táplálkozik és kannibalizmusra is hajlamos.

Ráró/Sheldon


Faj: Maláji csikóhal
Latin név: Hippocampus kuda
Angol név: Common Seahorse
A tengeri csikók Indonézia partjai mentén egészen Ausztráliáig, Európa, Afrika és Észak-Amerika atlanti-óceáni partjainál megtalálhatók. Egyes fajok Amerika csendes-óceáni partvidékének vizeiben élnek. A tengeri csikó állományról keveset tudunk, de a rákászok teliholdnál ezrével fogják ki a párzásra összegyült példányokat. A rákászok sajnos sok kárt okoznak a tengerfenék vegetációjának, ahol a tengeri csikó fajok is élnek. Keresett akváriumhalak, bár fogságban kevesett élnek és ritkán szaporodnak. Méretük változatos: a legkisebb csikóhal faj 17 mm-es (Hippocampus denise), a legnagyobb 35 cm-es. A tengeri csikók másodpercenként mintegy harmincötöt csapó hátuszonyuk segítségével lebegnek a vízben. A barna és sárga összes árnyalatában elõfordul, nem ritka foltos változata sem. Ha megrettennek, éheznek, vagy fájdalmat éreznek, színük elhalványodik, bõséges táplálkozás mellett, a jóllét következtében színezetük élénkebbé válik, sõt nász idején, vagy pedig olyankor, amikor zsákmányoló kedvük támad, fémfény ömlik el rajtuk. Színváltoztató tulajdonságukat arra is felhasználják, hogy beleolvadjanak a környezet összhangjába, elrejtõzzenek ragadozóik elõl. Törzsük oldalt lapított, hasuk nagy, kidomborodó, nincsen farokúszójuk, hanem farkuk fogószervvé alakul át, ami aláhajló, pörgén csavarodó. Jellemzõ rájuk nézve a fej állása. Amíg a többi hal feje egyenes folytatása a törzs tengelyének, addig a csikóhalaké szöget alkot vele. Erõsen görbülõ nyakán ûl és a lóéhoz hasonlít, innen kapta nevét is. Szemüket nagy látószögben tudják mozgatni, így testük mozgatása nélkül tudják szemmel követni a ragadozókat, és kiszemelt áldozataikat. Bõrüknek pikkelyein többé-kevésbé kiemelkedõ tüskék és dudorok vannak. Kopoltyúik bojtformájúak, hasi úszói hiányoznak. A jelenleg ismert legapróbb csikóhal a Csendes-óceán nyugati, trópusi vizeiben él, a vízfelszín alatti 13-90 méteres mélységben. A latinul Hippocampus denise névre keresztelt faj átlagosan mindössze 16 milliméter hosszúságúra nõ - kisebb, mint egy felnõtt ember körme - de találtak csupán 13 mm-es egyedeket is. A csikóhalak hosszú farkukkal átkulcsolva az angolnafû vagy a hínár szárán naphosszat lengedeznek és megvárják amíg valamilyen táplálék állat kerül a közelükbe. A mozgása igen sajátos, többnyire függélyes helyzetben lebegnek. Mozgásuk iránya a csavar gyanánt mûködõ úszó beállításától függ s e szerint függélyesen emelkednek a felszín felé, vagy pedig hasoldalukkal elõre vízszintesen haladnak. Úszáskor a hátuszonya - és nem a farka - segítségével jellegzetes hullámmozgást felvéve galoppozik tova. Amint zsákmányát kiszemeli, szájüregébõl elõbb minden vizet eltávolít - kopoltyúfödelét és száját is becsukva vakuumot képez - végül szájába szippantja a betoduló vízzel együtt az áldozatot. Az így keletkezõ örvény olyan erõs, hogy nagyobb termetû garnélákat is magával ragad, s ezek a szájon keresztbe akadva, kettétörnek. Az apró rákok és a különféle lárvák kiemelt helyet foglalnak el menüjében, de ínséges idõkben az is elég, ha kiszemelt áldozat elég apró ahhoz, hogy lenyelhesse. A legtöbb csikóhal monogámiában él párjával (de van ellenpélda is például a Hippocampus abdominalis), rendszeresen udvarlással erõsítik párkapcsolatukat. A párzási idõszak a trópusi vizekben egész évben, hidegebb vizekben tavasszal és nyáron van, és egybeesik a teliholddal. A családban azonban nem a nõstény, hanem a hím hordja magában a petéket a farka tövén található zacskóban. A legújabb kutatások szerint a hím a környezõ vízbe ereszti spermáját a megtermékenyítés során és nem közvetlenül a zacskóba, ahogy az korábban gondolták. A párzás során a nõstény a hím hasoldali költõerszényébe préseli az ikrákat. Az utódok kikeléséhez, a vízhõmérséklettõl függõen 14-28 nap kell. Az utódok száma fajtól függõen változó, de körülbelül 50 lehet. A legtöbb csikóhal fajnál két-három hetet vesz igénybe az ikrák fejlõdése. A kikelõ ivadékok kicsiben ugyanolyanok, mint a szülõk, akik kikelés után már nem gondozzák õket. A költõtáska az ivadék kirajzása után visszafejlõdik.
Akvárium: 250L
Sósûrûség: 1,020-1,025 g/cm³
Vízhõmérséklet: 22-24 fok
Kifejlett méret: 28 cm
Ph: 8,1-8,4
Vízkeménységi fok: 8-12 ^onk


Búb/Gill


Faj: Mór bálványhal
Latin név: Zanclus canescens
Angol név: Moorish Idol
Az egyik fogságban legnehezebben tartható hal. Népszerûségét a Némó Nyomában-címû rajzfilnek köszönheti, de a legtöbb hobbitaró is rátalált erre a nehezen tartható sósvizi halra..Nem sok ideig maradnak életben akváriumi körülmények között. Ez egy nagyon válogatós hal, a szájuk gyakran megsérül szállítás közben. Beszerzés után használjunk karanténakváriumot.Természetes élõhelye Indonéz térség, Hawaii. A természetes élõhelyükön lelegelik, meg tiszogatják a köveket az algáktól. Mindenevõek, szivacsokat moszatokat esznek. Próbálj meg sokféle élõ tengeri eleséget adni neki. Ha sok kõ van az akváriumban azt lelegeli, ezáltal táplálkozik és tiszítja a köveket.Próbáljuk változatosan t áplálni akár élõ, akár fagyasztott hal eleséggel. Nehéz õket rávenni az evésre, ezáltal megbetegedhetnek. Ezért használjunk karantén akváriumot.Legalább egy hétig tartsuk ott õket, vagy amíg el nem kezdenek enni. Óvatosan válaszzunk meg az akváriumban, milyen halat tartunk melette. Kerüljük a túl agresszív fajokat tarthatunk melette sok kicsit, egy nagy akváriumban. Igazi szépségek, ha elég gyakorlottnak érzed magad, próbáld ki.. Ne várj elsõre sikert,és készülj föl hogy idõbe fog telni mire beilleszkedik az akváriumba. Gondoskodj a megfelelõ tartási körülményekrõl, és az ajánlott karantén idõszakon belül ne tedd be semmilyen hal közé. A legtöbb hobbitartónak a Mór bálványhal eggyik legjobb a koralzátonyi halak közül. Fogságban nagyon nehéz szaporítani. Nemüket nehéz meghatározni, a hím és a nõstény közt nincs sok külömbség.
Akvárium: 380L
Sósûrûség: 1,020-1,025 g/cm³
Vízhomérséklet: 25-28 fok
Kifejlett méret: 15 cm
Ph: 8,1-8,4
Vízkeménységi fok: 8-12 ^onk


Peach/Star


Faj: Tengeri csillag
Latin név: Echinaster spinulosus
Angol név: Starfish
(Asteroidea), a tüskebõrü állatok egyik osztálya; a lapított test leggyakrabban ötsugaru és csillagforma; fölületét szabályosan elhelyezett, leggyakrabban tüskézett mészlemezkék födik, hasoldala csigolyaforma, mozgékony mészvázrészleteket tartalmaz; szájuk alul, a sugarak középpontján fekszik és a fogakat helyettesítõ öt lapos tüskével fegyverzett; bélcsatornájuk néha vakon végzõdik, máskor végbélnyilással bir, de mindig vakbélszerü kitüremlésekkel van ellátva; a végbélnyilás ha megvan, a hátoldalon nyilik; lábacskáik, az u. n. ambulakrál barázdában fekszenek; madreporalemezük a hátoldalon van. Vált ivaruak és majdnem kizárólag ivaros úton szaporodnak, elõfordul azonban ritkán az oszlás útján való szaporodás is. A peték termékenyítése a tenger vizében történik. A lárvák átalakuláson mennek át, egy részük Bipinnaria-, más részük Brachioloria-lárva elnevezés alatt ismeretes. Kizárólag tengerekben élnek, igen nagy visszaszerzési képességgel birnak, elveszített sugaraik hamar kinõnek. Helyüket mászkálással változtatják s e célra az ambulakrál lábacskák szolgálnak, néha azonban a karok maguk is mozognak. Igen falánk állatok, különösen lágytestü állatokkal és rákokkal táplálkoznak, de fiatal halakban is tesznek kárt. Jelenben is élõ fajaiknak száma a 500-at meghaladja s mintegy 60 nembe tartoznak; de van több kihalt fajuk is. Három nagy csoportra oszthatók: csillagkaruakra, kigyókaruakra (Ophiuridae), hengeres karokkal, a hasoldalon fekvõ madreporalemezzel, és osztott karuakra, melyeknél a hengeres karok többszörösen ágazottak.

Barrakúda/Barracuda


Faj: Nyilascsuka
Latin név: Sphyraena barracuda
Angol név: Great barracuda
A nyilascsukafélék vagy barrakudák (Sphyraenidae) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához és a sügéralakúak (Perciformes) rendjéhez tarozó család.A nyilascsukafélék igen elterjedtek valamennyi trópusi tengerben, különösen a korallzátonyok és a tenger alatti sziklaszirtek körül, leggyakrabban azonban valószínûleg az Atlanti-óceán nyugati részén és a Karib-tengerben fordulnak elõ.A halak hossza fajtól függõen 45 centiméter és 2.8 méter között van. A legnagyobb ismert példány 46,7 kilogrammot nyomott. A barrakudák leginkább figyelemre méltó és legveszélyesebb jellemzõjük az erõs állkapocs, amely túlnyúlik a hegyes felsõ állcsonton. Az állkapocsban több sor veszélyes fog található: kívül egy sor kicsi, pengeéles fog, belül egy sor tõrszerû tépõfog. A torpedó alakú fej, amely a villámgyors támadások sikerét biztosítja, hosszúkás és keskeny. Két, egymástól távol elhelyezkedõ, felfelé meredõ hátuszonyuk van. Farokuszonyuk széles és erõs. Testük ezûstszínû, rendszerint sötét foltok találhatók rajtuk.A nyilascsukafélék rajokban úsznak, a nagyobb egyedek rendszerint magányosan élnek. Szinte mindenféle halat elfogyasztanak. Mivel képesek mérgezõ halakat is fogyasztani, egyes példányok húsa mérgezõvé válik. Így egy fajon belül vannak ehetõ és nem ehetõ példányok. Számos hiteles beszámoló van arról, hogy a barrakudák embereket is megtámadtak. Veszélyességüket az is növeli, hogy a cápákkal ellentétben az alacsony (20 centiméteres) vízben is képesek támadni. A barrakudák 10-15 évig élnek.Szaporodásukról csak keveset tudunk. Feltételezhetõen a nyílt tengeren párzanak. A fiatalabb példányok ívási idõszakonként 5000 ikrát termelnek, míg a 7-12 éves egyedek akár 300 000-et is képesek termelni.

Tüll/Pearl


Faj: Palacsinta polip
Latin név: Opisthoteuthis californiana
Angol név: Flapjack octopus
Californiában, 350 m mélyen találkozhatunk vele. Japánban, a Kashima-Nadában 530-560 méteren is megtaláható. Bering-tenger az Ohotszki-tenger és csaknem Közép Honshu és Csendes-óceán északnyugati részén és a távoli Dél-Kaliforniában a Csendes-óceán északkeleti részein is él. A Opisthoteuthis californiana a 14 faj egyike a Opisthoteuthis nemzetségbõl. Ezek a fajok pancake devilfish (palacsinta ördög hal) néven is ismertek. Az Opisthoteuthis fajai leginkább lábasfejûek. Lapos megjelenésük miatt hívják õket palacsinta ördöghalnak is. A Flapjack Octopus, Pearl személyében vált híressé, a rózsaszín polip karakter a Némó nyomában c. Disney / Pixar aminációs filmben. Egyesek szerint nem túl hiteles a film ebbõl szempontból, mert ezek a polipok csak nagy mélységekben élnek.

Anglerfish


Faj: Viperahal
Latin név: Chauliodus macouni
Angol név: Pacific viperfish
A halak hossza 30-60 centiméter között van. Mivel a Chauliodus nem fajai, az óceánok mélyében élnek, rendelkeznek világítószervvel. A halak szemét világító perem övezi, hátúszóján világító fénycsali, oldalán és hasán fénykibocsátó szervek találhatók. A legtöbb világítószerv a halak testének alsó részén helyezkedik el. Finom, kékes pislákoló fényt szórnak. Ez közömbösíti a vízfelszín felõl lehatoló kék fényt, így az állatok nem vetnek árnyékot az alatta levõ vízre. Ez az álca elrejti a mélybõl jövõ, nagyobb ragadozók elõl. A világítószerveket ki és be tudják kapcsolni, eltakarva vagy szabadon hagyva a világítószervekben keletkezõ fény útját. Szemük nagy, hogy minden halvány fényt, amit más halak bocsátanak ki észrevegyék. Hatalmas fogaik miatt, nem tudják teljesen becsukni a szájukat. Hasuk megnyúlhat akkorára, hogy velük azonos méretû zsákmányt is lenyelhessenek.A Chauliodus nem fajai magányosan élnek, és lassan úszó ragadozó halak. 400-800 méteres mélységekben érzik otthon magukat. Táplálékuk különbözõ mélytengeri halak; közülük némelyik akkora, mint õk maguk. A nem fajai vadászhatnak a fényes csali segítségével, amely a háton található (ezt lógatja a szája elõtt), vagy egyszerûen járja a mélyt, remélve, hogy rátalál egy zsákmányállatra. Ha nagy a zsákmány, lenyelés közben leáll a lélegzés, mert összenyomódnak a kopoltyúk.Szaporodási szokásaik alig ismertek. Feltételezik, hogy a halak nagy mennyiségû ikrát termelnek, amelyek a felnõtt stádium elõtt planktonikus lárvákká fejlõdnek.

Blenny


Faj: Arany nyálkáshal
Latin név: Ecsenius midasi
Angol név: Midas Blenny
Eredeti élõhelye Indiai térség. A Midas Blenny egy zátonyakváriumba kiváló jelölt. Ez egy mély arany-sárga színû hal, kék árnyalatokkal, állától a szeméig és a szeme körül kék. Tarthatósága könnyû, békés hal. Minimum 30 gallon akváriumot igényel, sok sziklával hogy el tudjon bújni. Sok fényt igényel. Néha bosszantja a tûzhalakat és a géb féléket. A nagyobb akvárium elõnyösebb, a Midas Blenny agresszíven viselkedhet kis helyen. A legtöbb blennitõl eltérõen a Midas Blenny egy húsevõ, fõleg rákokat eszik, adjunk neki még vitaminnalgazdagított sós vízi garnélarákat, fagyott növényevõkbõl készült eleséget, mikro és kékeszöld algákat.
Akvárium: 120L
Sósûrûség: 1,020-1,025 g/cm³
Vízhomérséklet: 23-26 fok
Kifejlett méret: 10 cm
Ph: 8,1-8,4
Vízkeménységi fok: 8-12 ^onk


Anemone


Faj: Tengerirózsa
Latin név: Heteractis magnifica
Angol név: Anemone
A tengerirózsák vagy tengeri anemónák (Actiniaria) a virágállatok (Anthozoa) osztályának a Hexacorallia alosztályához tartozó rend. Tengeri anemóna, illetve ennek nyomán tengerirózsa nevüket az anemóna, más néven szellõrózsa virágról kapták. Planktonevõ állatok. Közeli rokonai a koralloknak, a hidráknak és a medúzáknak.A tengerirózsák a világ minden tengerében elõfordulnak, a legnagyobb számban a trópusi vizekben képviseltetik magukat. A tengerek elszennyezõdése veszélyeztetheti a rend fajait.A tengerirózsák testhossza néhány centimétertõl akár több mint egy méter is lehet. A talpkorong az állatok tövénél helyezkedik el, egy cementszerû anyagot választ ki, ami a tengerirózsákat a sziklára vagy a korallra tapasztja. Az állatok a tapogatókarokon lévõ csalánozósejtekkel megbénítják az áldozatot, majd a szájukhoz továbbítják a zsákmányt. A tapogatók váladékot választanak ki, ami megkönnyíti a zsákmány fogvatartását. A szájat mikroszkopikus csillók borítják, melyek szüntelenül vizet áramoltatnak az állat teste körül. A tengeri rózsáknak nincs központi idegrendszerük, az idegsejtek szövevénye az érzéksejteket közvetlenül a hámizomsejtekkel köti össze. A tengerirózsák a tengerfenékre vagy más felületre tapadva élnek. Táplálékuk a faj méreteitõl függõen ingadozik a planktonikus élõlények és a közepes nagyságú halak között.A tengerirózsák kétféleképpen szaporodhatnak. Az ivartalan szaporodás osztódással vagy bimbózással történik. Az ivaros szaporodás belsõ megtermékenyítéssel vagy a vízbe bocsátott nõi és hím ivarsejtekkel, melyek találkozásából szabadon úszó lárva jön létre.A bohóchalak a tengerirózsák csalánsejtjei között találnak védelmet üldözõik elõl. Eleinte nem tudták megmagyarázni, hogy miért nem pusztulnak el a halak a csípésektõl. A biokémiai és etológiai vizsgálatok azonban kimutatták, hogy a halak testét fehérje alapanyagú nyálkaréteg borítja. Ez a nyálkaréteg egyrészt védelmi funkciót lát el, másrészt a közegellenállást is csökkenti. A virágállatok csalánsejtjei mûködésbe lépnek, ha ezzel a nyálkaréteggel érintkeznek. A virágállatok tapogatóit is ilyen réteg borítja, önmagukat védve meg saját váladékuktól. Akváriumi körülmények közt bebizonyították, hogy az anemonák a bohóchalak együttmûködése nélkül nem nyílnak ki, és a rózsa elpusztul. Szintén a halak sem maradnak életben virágállat nélkül.

Plecsni/Mr.Ray


Faj: Foltos sasrája
Latin név: Aetobatus narinari
Angol név: Spotted eagle ray
A rájaalakúak (Rajiformes) a cápákkal rokon, de azoktól sokban eltérõ csoport, a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának Elasmobranchii alosztályába, de külön öregrendbe (Batoidea) tartozó rend. 5 család, 49 nem és 382 faj tartalmaz jelenleg a lista. Testük hát-hasi irányban erõsen lapított, kifejezetten aljzatlakó fajok. A cápákhoz hasonlóan 5 szabad kopoltyúrésük van, de ezek a hasi oldalon helyezkednek el. Mellúszóik fejlettek, a feji tájéktól kezdve, széles alapon illeszkednek a testhez, ezekkel szárnyszerû csapásokat végezve úsznak. Szemükön sem pislogóhártya, sem szabad szemhéj nincs. Szemük a fej háti oldalán található. Farok alatti úszójuk mindig hiányzik, a hát vagy farokúszó is hiányozhat. Belsõ megtermékenyítésûek, tojásrakók (ovoparia), félelevenszülõk (ovoviviparia), vagy elevenszülõk (viviparia). Ragadozó, tengeri állatok, de édesvizekbe is felúszhatnak.

Úszka/Chuckles


Faj: Aranyhal
Latin név: Carassius auratus
Angol név: Goldfish
A Pontyfélék csoportjába tartozik. Származási hely Ázsia, Kína. Természetes élõhelye Lassú folyású kis patakok, kisebb-nagyobb tavak. Békés természeetû halak, ne tartsuk agresszív, territoriális viselkedésû halakkal.Mindenevõk, élõ és száraz eleségeket fogyasztanak nagy mennyiségben Szaporítása könnyû. A közönséges aranyhal teste hosszúkás, lapos. Színük világos narancs, fémes csillogású. Fejük széles, és rövid, farkuk villás. Számtalan szín- és formaváltozatát tenyésztették ki. A fajnak megfelelõen nagy akvárium szükséges, lehetõleg nagy alapterületû medencében tartsuk õket. Az akvárium aljára tegyünk kimosott sódert, és hideg vízi nõvényekkel telepítsük be. Biztosítsunk elég búvóhelyet is kövekbõl, gyökerekbõl. Akváriumukat fedjük le, mert a halak kiugorhatnak. Vízüket erõsen szûrjük, és a víz legyen oxigéndús. Semmiképpen sem javaslom a kis gömb akváriumban tartást, ahogy azt sokszor lehet látni filmekben, úgyanis ezek a halak nagyon sokat esznek, ezáltal nagyon sokat is ürítenek, és hamar felboríthatják az akvárium vízének egyensúlyát. Rendszeresen 1-2 hetente cseréljük az akváriumuk vizének 20-30%-át, friss csapvízzel. A közönséges aranyhal nagyon jól bírja hidegebb vizet, de a hirtelen hõmérséklet ingadozás megölheti õket. Az aranyhalak nemcsak hogy jól tarthatók társas akváriumban, hanem nagyon jó tisztítóhalak is: az aljzatról szinte minden ehetõt összeszedegetnek, ezért az aranyhalas medencében nincs szükség más talajon túrkáló halfajra. A hím általában kisebb, teste karcsúbb, a nõstény fölülrõl nézve sokkal testesebb. Tenyésztése akváriumban is lehetséges. Egy 100 literes medencébe tegyünk ikrarácsot és valamilyen hínárfélét (pl. Elodea densa), majd tegyük ki a kergetõzõ párt. Elõsegíthetjük az ívást, ha a vízhõmérsékletet lassan lecsökkentjük 11 °C-ra, majd lassan elkezdjük fûteni a vizet, amíg az ívás be nem indul. Ezzel utánozni tudjuk a természetes körülményeket - amikor kitavaszodik -, ugyanis az aranyhalak csak ilyenkor párzanak. A magas proteintartalmú táplálék is elõsegítheti a párzást. A párzás során a hím odanyomja a nõstényt a növényeknek, miközben mindkét hal egyik oldaláról a másikra forog. Ez stimulálja a nõstényt és kiengedi az ikrákat, amiket a hím megtermékenyít. Az ikrák száma általában ezer fölötti, amik a növény leveleire ragadnak. Mivel az aranyhalak megeszik az ikrákat, ezért a szülõket vegyük ki a medencébõl. A kis halak könnyen indíthatók sórákkal vagy ciklopsz naupliusszal.
Akvárium: 150L
Sósûrûség: Nagyon minimális. Mivel ez egy édesvizi hal. Érdekes hogy a mese szerint sósvízi akváriumban is volt.
Vízhomérséklet: 10-25 fok
Kifejlett méret: 16-20 cm
Ph: 7-8
Vízkeménységi fok: 5-25 ^onk


Cool/Szotyi;Crush/Squirt


Faj: Zöld teknõs
Latin név: Chelonia mydas
Angol név: Green turtle
A közönséges levesteknõs (Chelonia mydas) vagy csendes-óceáni levesteknõs (Chelonia agassizi) a hüllõk (Reptilia) osztályának a teknõsök (Testudines) rendjéhez, ezen belül a tengeriteknõs-félék (Cheloniidae) családjához tartozó faj. Mint a neve is mutatja, akadnak, akik levest fõznek a teknõsök húsából, ami egyéb környezeti ártalmakkal egyetemben hozzájárult ahhoz, hogy a faj erõsen veszélyeztetett legyen. Trópusi, szubtrópusi tengerekben, és a mérsékelt égöv melegebb vizeiben honos. A közönséges levesteknõs legfontosabb telepei és fészkelõhelyei a Costa Rica-i Tortuguero, a Karib-tengeri Aves-sziget és az Atlanti-óceán középsõ részén fekvõ Ascension-sziget. A törvény által elõírt óvintézkedések ellenére a levesteknõsök vadászata tovább folyik. Eredeti elterjedési területük legnagyobb részérõl mára eltûntek.Mérete az 1-1,5 métert, súlya a 200 kg-ot is elérheti. A közönséges levesteknõsnek vastag, nehéz csontos páncélja van, amelyet tányérhoz hasonló pikkelyek borítanak. Felnõtt állatoknál a pikkely rendszerint olajzöld vagy sötétbarna és sárga márványozású, illetve foltos. Lábai erõteljes uszonnyá fejlõdtek, így ezek segítségével jut elõre a vízben. Feje túl nagy ahhoz, hogy páncélja alá tudja húzni. A közönséges levesteknõs a fölösleges sós vizet egy speciális mirigy segítségével választja ki, amely a szeme közelében található.Gyakran sütkérezik a napon, de ezektõl az alkalmaktól eltekintve, a levesteknõs teljesen vízhez kötött életet él. A tojások lerakásának idejét kivéve magányos lény. Tápláléka rákok és halak, amíg az állatok fiatalok. A felnõttek kizárólag növényi táplálékot fogyasztanak. Az állat több ezer kilométeres utat tesz meg a fészkelõ helyek felkereséséhez. A közönséges levesteknõs 50-150 évig él.

Halraj/Moonfish


Faj: Ezüst holdhal
Latin név: Monodactylus argenteus
Angol név: Silver moony
A Silver moony, Mono Argentusként is ismert, Silver moonfish, Fingerfishként vagy maláj Angyalként ismerik, amit általában a Vörös-tengerben, Kelet-Afrikában, Szamoába, North a Yaeyamasnek, délnek Új-Kaledóniába és Ausztráliában találunk meg. A hal teste ezüstösen fénylik, és általába háromszög alakú. A nagy szemeket egy sötét sáv keresztezi. Az uszonyai sárgák, ezüstösen fénylõk. A sárga szín és a sötét sávok a kor elõre haladtával elhalványulnak. A Monodactylus Sebae fajjal ritkán egy rajban úsznal, de könnyû megkülönbözteti õket, mert ennek a fajnak több sávja van, sötétebb az árnyalata és nincs benne sárga szín. Az egyik leggyakoribb akváriumban tartott sósvizi hal. Ez egy olyan rajzó hal, aminek legalább három egyedbõl álló csoportban kell lennie. Megtud nõni akár 12 hüvelyk-, de akváriumokban általában csak 8 hüvelyk nagyságóra nõ. A legnagyobb követelmény ennél a fajnál, hogy a fiatal példányok enyhe sós vizben legyenek, mivel az állat mértéhez képpest kell szabájozni a sósûrûséget. Azt el kellene tenni hogy kezdetben 3-4 evõkanál tengeri sót szórunk a fiatal halak akváriumába. Egy extra evõkanál sót kell adagolni havonta a vízhez, ezt elõtte oldjuk fel egy külön akváriumban. Hogy pontosabb legyen, egy lengõfogantyút vagy egy úszó hydrometert használjunk, hogy pontosan mérje a fajsúlyt, erre mindig szükség van, hogy minden hónapban 0.002-ig felemelkedjen a mutatója, fiatalkorúaknak 1.008-tól kezdõdik, felnõtteknek meg 1.023-1.024. Más tengeri halaknak lehet hogy ez magas. A táplálás nem sok egy kérdés hagy maga után, mert majdnem mindent megesznek. Lemezes tápot, pellet tápot, tubifexet, sós vízi garnélarákat, spirulina..stb.. sok növényi anyagra van szükségük, adhatunk nekik salátát, spenótot, bármilyen leveles zöldséget ami kéznél van. Az akvárium társakkal nincs nagy gond, amíg békés halakat teszünk melléjük. Jobban szeretnek csoportokban lenni és általában üldözni fogják egymást amíg nem alakítják ki a hierachiát.. csipkedéssel. Nem volt rá példa hogy akvárumban szaporodnának, és a nemek különbségei is ismeretlenek.
Akvárium: 220L
Sósûrûség: 1,023-1,024 g/cm³
Vízhomérséklet: 22-26 fok
Kifejlett méret: 15-27 cm
Ph: 7,2-8,5
Vízkeménységi fok: 8-14 ^onk


Medúza/Jellyfish


Faj: Füles medúza
Latin név: Aurelia aurita
Angol név: Moon jellyfish
A világszerte elterjedt fülesmedúza a sekély part menti vizekben él a messzi északtól egészen a legdélibb pontig. Sziklás partokon különösen nagy számban fordul elõ. Bár a fülesmedúzák tengeri állatok, a brakkvizekben és a tengerbe torkolló folyók édesvizeiben is elõfordulnak. Minél édesebb a víz, annál laposabbá válik az állat.A kifejlett medúza átmérõje akár 45 centiméter is lehet, a lárváé legfeljebb 0,5 centiméter. Az állat a négy bíborszínû, patkó alakú ivarszervét kivéve áttetszõ. A medúza 96%-át víz teszi ki, testének „vázát” is víz alkotja. Az ernyõ alakját a folyadékkal telt, táplálékot és ürüléket szállító csatornák biztosítják. A fülesmedúzák nagyon meleg és nagyon hideg, −0,4 és 31 °C-os vízben is képesek megélniA polip helyhez kötött, és sziklákra tapad; a medúza rajokban úszkál a part menti vizekben. Tápláléka planktonok, köztük osztrigák, kacsakagylók lárvái és kisebb férgek. A megtermékenyítés a tengerben történik. Egyszerre több ezer petét is kibocsáthat az állat.
1. Planula (szabadon úszó lárva): A pete megtermékenyítése után a fejlõdés elsõ szakaszában a csillószõrök segítségével az apró planula képes eltávolodni a medúza szájcsövétõl.
2. Polipforma: Polipkarjai vannak, amelyek segítségével elkapja a zsákmányát. Sziklára vagy moszatra tapadva növekszik, amíg teste redõs lesz.
3. Ephyra: A polip összeszûkülésével kialakul egy medúzaelõállapot. Az ephyra úgy néz ki, mint több, egymásra rakott tálacska; ezek mindegyikébõl medúza lesz.
4. Medúzaforma: A jól ismert, kifejlett medúzának az ernyõjén keresztül látszik négy, patkó alakú ivarszerve.
Szájnyílása az ernyõ alatt található, húsos lebenyekben végzõdik. Az ernyõ körül rövid, csalánozásra alkalmas tapogatók vannak.

Bálna/Whale


Faj: Kék bálna
Latin név: Balaenoptera musculus
Angol név: Blue Whale
Korlátozottan, elszórtan az óceánokban, elsõsorban az északi- és déli-sarki vizeken él a kék bálna. A 20. század elején még nagy számban megtalálható volt a világ minden óceánjában, azonban a bálnavadászatok kritikusan megcsappantották az állományukat. A Brit-szigeteknél az intenzív kutatás ellenére 1923 óta egy kék bálnát sem láttak. Alighanem a valaha élt legnagyobb testû állat a világon. Hossza a 30 métert, tömege pedig a 140 tonnát is meghaladhatja. Torka igen szûk, ezért csak kisebb állatokat tud lenyelni. Fõ eledele a plankton. Nincs foga, helyette a szájpadlásáról eredõ több száz (320) szilával szûri ki a tengervízbõl a planktont. A szilája 100 centiméter hosszú és 55 centiméter széles. Egy 25 méter hosszú kék bálna súlya megegyezik 30 elefánt vagy 150 szarvasmarha súlyával. Szélcsendes idõben páraoszlopa 7 méter magasra lövell, és 4-5 másodpercig látható. Vándorláskor 15 kilométert tesz meg óránként, de gyors meneküléskor óriási testével 37 km/h sebességre is képes. Az állat 80 évig élhet.A kék bálnák kizárólag lebegõ rákokat (krill) esznek. Amikor egy bálna gyomrát megvizsgálták, 425 kilogramm krillt találtak benne. Az északi-sarkvidéki vizekben három rákfélével táplálkoznak. A jeges vízben több az oxigén és a széndioxid,mint a meleg vízben, ezért ott különösen gazdag az élõvilág. Termetes alkata ellenére a kék bálna gyorsan úszik,elérheti akár a 10-15 csomós sebességet is. Táplálékát azonban leginkább merüléskor fogja. Akár két órát is képes mintegy 500méteres mélységben maradni. Felbukkanáskor áttöri magát a planktonfelhõkön,és közben nagyokat "kortyol" Száját félig bezárja, közben sziláin át kiszivattyúzza a vizet,ily módon szilasertéi között bõséges mennyiségû tápláló planktont fog fel. A kék bálnák szoros kötelékekben úsznak,gyakran látni õket kettes - négyes csoportokban. Vadászatkor és a szaporodási idõben kialakulnak nagyobb csoportok is. A párzás a meleg trópusi vizekben megy végbe,itt születnek az utódok is. Mivel csupán vékony réteg szigetelõ bálnazsírral rendelkeznek, hidegebb vizekben nem tudnának életben maradni. Születésükkor mintegy 7 méter hosszúak, testtömegük 2-3 tonna. Tengeri emlõs lévén, a kis bálna szoptatása is a tengerben történik. A hím a 22.5 méteres, a nõstény a 23 méteres testhossz elérésekor válik ivaréretté. A legtöbb nõstény csak háromévente lesz vemhes.A vemhesség 11-12 hónapig tart, ennek végén egy utód jön a világra. A borjú 600 liter tejet szopik naponta. Az elválasztás hét hónap után következik be, amikor már kinõttek a szilái. A nõstény kék bálnák újabban közönséges barázdás bálna hímekkel is párosodnak. Ez azért történik meg, mert ritkábban találkoznak fajtársbeli hímekkel. Egyelõre nem ismert, hogy az ebbõl a kapcsolatból született "hibrid" borjak felnõtt korukban szaporodóképesek lesznek-e (valószínûleg nem), azonban a kék bálnák számát ez a tényezõ is csökkenti. Hatalmas mérete miatt a kék bálna a bálnavadászat virágzása idején az egyik fõ zsákmány volt. Lemészárlása után hatalmas testét halzsírrá dolgozták fel az élelmiszeripar számára, míg a szilákat "halcsontként" hasznosították. 1930-31-ben a bálnavadászok 30 000 kék bálnát öltek le. Az állomány azóta fokozatosan helyreáll, bár ma is legfeljebb csak 2000 kék bálna létezik. A kék bálnákat és más bálnaféléket befolyásos szervezetek próbálják védeni.

Szájköltõhal


Faj: Óriássügér
Latin név: Epinephelus lanceolatus
Angol név: Giant grouper
Elterjedése a Vörös-tengertõl a dél-afrikai Algoa-öbölig, de megtalálható még a Hawaii-szigetektõl és a Pitcairn-szigetektõl kelet felé, a Japán déli részétõl északra és az Ausztráliától délre fekvõ vizekben is. Rejtély azonban, hogy miért nincs jelen a Perzsa-öbölben. A Tengeri sós-félsós vizek lakója, korallzátonyok közelében fordul elõ 100 m-es mélységig. Trópusi elterjedésû, elterjedési területe az é.sz. 28° és a d.sz. 39°, illetve a ny.h. 122° és a k.h. 24° szélességi és hosszúsági fokok közé esik. A nagyobb egyedek hátúszó tüskéinek mérete elölrõl hátrafelé haladva növekszik. Ennek az óriási halnak korral,- hasonlóan a Estuary Cod-hoz-, változik a színe. Az óriás sügérnek nagy szája, és lekerekített farokúszója van. Fiatalkorúaknak szabálytalan fekete és sárga mintáik vannak, amíg a felnõttek zöldes-szürkék. Több kicsi fekete folt van az uszonyokon. Ez a faj a legnagyobb a korallzátonyokat benépesítõ összes csontoshal közül. Maximális testhossza 270cm, az átlagos testhossz 190cm. A legnagyobb dokumentált testsúly 400kg Sekély vízben gyakran elõfordul, de barlangokban, hajóroncsokban, illetve tölcsértorkolatokban is találkozhatunk vele. Több mint egy méteres példányait fogták már ki kikötõkben, sõt a partról is. A fiatal egyedek megbújnak a zátonyokban, ezért ritkán kerülnek szem elé. Bentopelágikus (vagyis a nyílt vizek fenék közeli zónáit kedveli) és bentikus (fenéken él). Langusztákkal, halakkal (beleértve a kisebb cápákat és rájákat is), fiatal tengeri teknõsökkel és rákokkal táplálkozik, Dél-Afrika tölcsértorkolatainál fõ zsákmánya a Scylla serrata, vagyis az iszaprák. Meg nem erõsített beszámolók alapján halálos veszélyt is jelenthet az emberre, mert a nagyobb egyedek ciguatoxint termelhetnek (mérgezõ). Majdnem teljesen kihalt már a nagymértékben lehalászott területekrõl. A Hong Kong-i élõhal-piacon vásárolhatunk húsából, de akváriumokban is megcsodálhatjuk. Alkalmanként sportból vadásszák. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listája alapján a faj a Sebezhetõ kategóriába tartozik.

Palacsinta úr/Mr. Johansenn


Faj: Lepényhal
Latin név: Pleuronectes limanda
Angol név: Dover sole
A lepényhalak, Pleuronectes Pall., nemzetsége kölcsönözte oda tudományos nevét az egész család jelzésére. Testalakjuk elferdült négyszög, vagy tojásdad. Hát- és alsóúszójuk széles, de nem érnek a farokúszóig, s vagy egészen, vagy pedig csak részben egyszerû sugarak támasztják õket. Állkapcsuk és ennek következtében fogazatuk is részaránytalan, de a vakoldalon levõ fogak fejlettebbek, mint a szemesoldalé. A fogazat egysoros metszõfogakból és a garatcsontokon kövezetszerûen elhelyezett fogakból áll. A szemek rendszerint a jobboldalon találhatók, de vannak kivételek is. A szemeket a köztük kiemelkedõ léc választja el. Halpénzeik símák, szegélyük ép, vagy pedig fogazott. A síma lepényhal, Pleuronectes platessa L., a német halpiacon „Scholle”, „Goldbutt”, stb. néven szerepel. Hossza csak ritka esetben haladja meg a 60 cm-t, súlya pedig csak kivételesen üti meg a 7 kg-ot. Színezete lakóhelye szerint változik. Szemesoldala, amely - igen ritka kivételektõl eltekintve, - a jobboldalnak felel meg, barna alapon szürkésen márványozott és szép kerek, aranysárga foltok vannak rajta (ezekrõl kapta a „Goldbutt” nevet), amelyek a hát-. az alsó- és a farokúszóra is átterjednek. A vakoldal egyszínû sárgás, vagy szürkésfehér. Hátúszójának hártyáját 73, a mellúszóét 11, a hasúszóét 6, az alsóúszóét 1 és 55, a farokúszót pedig 16 sugár feszíti ki. A síma lepényhal elterjedési területe az Atlanti-óceán nagy részére, a Fehér-tengerre, továbbá az Északi- és a Balti-tengerre is kiterjed. Északon Izlandtól Nagy-Britannia mentén, délre egészen Portugáliáig fordul elõ. Az Északi-tengerben mindenütt halászható, ha nem is mindenhol ugyanakkora mennyiségben. Mindenhol a sekély vízben, 30-40 m-es mélységig a leggyakoribb, 90 m-en alul már nem található. A Keleti-tengerben egészen Gotlandig fogják, a Balti-tenger keleti részében azonban sokkal kevesebb a sótartalom, mint amennyit a síma lepényhal életfeltételei megkívánnak. Fõ elterjedési területének az Északi-tenger a középpontja, ahol a leggyakoribb. A síma lepényhalat más fajoktól nem mindig tudták olyan élesen elhatárolni, mint manapság. Többízben akarták ezt a fajt az érdes lepényhallal összevonni, mások viszont több fajra tagolták szét. Így északi lepényhal (Pleuronectes borealis Faber) néven írták le a síma lepényhal olyan példányait, amelyeken a piros foltokat fehér udvar veszi körül. Ezek azonban nem választhatók külön a síma lepényhaltól, mivel nem egyebek, mint ugyanennek a fajnak különösen szép színezetû, többnyire idõsebb és ivarérett egyénei. Kivételesen olyan síma lepényhalakat is találnak, amelyek a vakoldalukon sötétszínûek, s még ritkábban olyanokat, amelyeknek a szemesoldaluk egészen, vagy részben fehér. Az ilyenek természetesen kíméletlen üldözéseknek vannak kitéve és ezért tetemesebb nagyságot úgyszólván sohasem érnek el. Néhány évtizeddel ezelõtt az volt az általános nézet, hogy síma nyelvhal tavasszal csapatosan száll fel a mélységbõl a parti övbe, amelyet ívás céljából keres fel. A nemzetközi tengerkutatás és nem kis mértékben a helgolandi porosz él ésésés